aJna

Hello! Legújabb interjúalanyunk Piller György, az aJna zenekar basszusgitárosa, olvassátok sok szeretettel!

http://www.facebook.com/aJnazenekar

Hogyan alakult meg a zenekar? Hogyan találtatok egymásra?

Igazából mi sem tudjuk pontosan hova datáljuk az alakulást, mert Jani (Altmann János. dob) és Szabi (Uhljár Szabolcs, gitár) már régebb óta együtt zenélnek, és ez a projekt is már több, mint 2 éve érlelődik, de maga az aJna 2010 decemberében állt össze, amikor én bekerültem a csapatba. Így lettünk zenekar végül is. Egymásra találni nem volt nehéz, mert mint említetten a többiek már régóta ismerik egymást, hisz egy városból valók. Én úgy kerültem képbe, hogy Jani középiskolai osztály- és szobatársa voltam, és mikor én Békéscsabára költöztem felvettük a kapcsolatot, mert Kondoros- ahová valók- itt van 20 km-re. Találkoztunk, beszélgettünk, és tudta, hogy az én előző zenekarom nemrég oszlott fel, így megkérdezte nincs e kedvem, velük zenélni. Volt.

Miért az adott szót választottátok a zenekar nevének? Sugallni szeretnétek ezzel valamit?

 A névválasztás igazi horror volt. Senkinek nem tetszett semmi. Főleg nekem. Mikor bekerültem Olyataminem név alatt futottak, mire én mondtam, ha ez marad szedem a cuccom. Több hónapig nem tudtunk semmit kitalálni. Idiótábbnál idiótább nevek keringtek a levegőben, mint Libaszaltó, vagy Gestapo Hippi. Valami olyat szerettünk volna ami jellemez mindhármunkat, de valahogy mindig volt valaki, aki vétózta az adott ötletet. Az aJna is egy ilyen “vétós” volt, de aztán csak ez maradt. Az ötletet én hoztam, mikor otthon hallgattam zenét, és az egyik együttes egyik számcíme Ajna volt. Megnéztem, mit jelent mert tetszett a csengése és elküldtem a fiúknak. Nagyon tetszett mindkettőjüknek, pláne a jelentése. Az Ajna a homlokcsakra, a harmadik szem, amiért mindhárman érdeklődünk valamilyen szinten. Főleg a nagy közös inspiráló Tool zenekar miatt, akiknek ez egyfajta szimbóluma és van egy ilyen számuk is. Viszont félretettük, mert kiejteni adzsnának kell, és így már valahogy nem akarta megadni magát, ezért félretettük. Amiért mégis ez lett az az, hogy Ajnának is lehet ejteni, de akkor egy női nevet takar, ami görögül szépséget jelent. Így maradt ez a kettősség, olvasva a harmadik szem, kiejtve pedig szépség. Kell ennél jobb név?

Milyen stílusba sorolnátok a zenekart? Mely zenekarok voltak hatással rátok?

Erre a kérdésre sosem tudunk megfelelő választ adni, mármint a stílus részt illetően. Igazából nem tudjuk milyen zenét játszunk. Lehet erre az a magyarázat, hogy a számaink eléggé különböző szerkezetűek, és ami stílust rá bírsz húzni az egyik nótára, az már a következőn nem állja meg a helyét. Ennek örülünk az egyik legjobban. Nem olyan zenét csinálunk, mint a legtöbb zenekar ahol rá lehet mutatni, hogy, na ez, heavy metál vagy alternatív rock. Ez valahogy más, mert nincs cél, nincs akaratos kanyarodás stílusok felé. Ez legfőképpen Szabinak köszönhető, Ő a zenei agy nálunk. Autodidakta módon tanulta a zenét, önmagát képezve, és így alakítja a témáit is. Ebből általában olyan dalok születnek, amiket nem feltétlen lehet besorolni semmilyen skatulyába, és ez így jó. Az inspiráló források is különbözőek. Az egyetlen nagy közös kedvenc a Tool. Hihetetlen zenekar, és hatalmas tisztelői vagyunk mindhárman. Koncerteken játszunk is tőlük egy dalt. Innen eléggé szétágazik a dolog. Igazából csak kétfelé, mert Jani és jómagam, hasonló zenéket hallgatunk. Sokféle stílus megtalálható a merevlemezünkön legyen az progresszív metál, matekmetál, djent post rock, postmetál, minden amihez gondolkodni kell egy kicsit, és üt mint egy bivaly, mint a Meshuggah. De ugyanúgy elfér a tirp-hop, vagy az emészthetőbb zenék, mint a Snow Patrol vagy a Muse, vagy az öregebb formák, mint a Dream Theater, Deftones a Primus. Én például mániákusan keresem az olyan zenekarokat, akik ismeretlenek a nagyközönség előtt viszont álleejtő zenét játszanak. Csak pár példa rá: Animals as Leaders, The Ocean, Callisto, Intronaut, de sorolhatnám estig. Szóval eléggé tág a repertoár. Szabolcs viszont más tészta. Neki ellensége a torzító J, a kiabálós, hörgős zenéktől meg falnak megy. Nála örök kedvenc a Trottel, vagy éppen Björk, de ugyanúgy hallgat klasszikus zenét is, de nem veti meg az igényes rockzenét sem. OttoOrion néven az elektronikus zenébe is beleártja magát. Ő teljesen más vizekből meríti az inspirációt. Talán ezek keveréke miatt ilyen a zenénk is.

 Milyen témák köré íródnak a dalaitok? Milyen nyelven szólítjátok meg a közönséget?

 Instrumentális zenekar lévén a zenével próbáljuk megszólítani az érdeklődőket. Természetesen témái sincsenek a számainknak, de mindenkire más hatással vannak. Szerintem zenekaron belül is mást mondanak nekünk a dalok, máshogy éljük meg őket, akár játszva, akár hallgatva. Van egy hangulatuk, ami mögé, bárki bármit képzelhet. Jól illeszkednek adott szituációkhoz. Párom például imádja főzés közben hallgatni J. Olyan ez, mint a filmzenék. Nincs szöveg, így a zenére koncentrálunk, de vizuális lények lévén, összekötjük a hallgatott dolgot azzal, amit éppen látunk, ezért egy jó háttérzenéje lehet ez bárminek, bár remélem “sorozatgyilkolni” senki nem fog aJnára J. Mindezek ellenére szerintem eléggé odafigyelős dalok ezek. Többszöri hallgatás után, derülhet ki pár szerkezeti vagy ritmikai csavar. Mindamellett szeretnénk énekest. Legfőképp egy lányt, de még mi sem tudjuk, hogy hangzana a dolog, hisz a számokat úgy próbáljuk felépíteni, hogy ez instrumentális zene, aminek ének nélkül kell megfognia a közösséget. Az biztos, hogy magyar nyelvűek lennének a szövegek. Mondjuk kísérletképpen az egyik számunkra, ami igazából egy ilyen átkötő rész a demón, ráénekelt egy nagyon tehetséges fiatal hölgyemény, Horváth Izabella, aki Jezy.Elieen művésznéven is ismert. Ha nem Körmenden lakna, már becsábítottuk volna a csapatba.

 Milyen eredményeket ért el a zenekar a pályafutása során?

Szárnybontogatókként nem igazán beszélhetünk pályafutásról, eredményekről meg végképp. Eddig csak megyén belüli koncertjeink voltak, de szerencsére nagyon pozitív a fogadtatás. Néha még meg is lepődünk.

Meséljetek egy kicsit az eddigi legemlékezetesebb pillanataitokról!

Az érdekes helyzet volt mikor egy rock buliban játszottunk, két nem éppen lágy zenét toló banda előtt. A koncertünk végén egy kopasz, bomberdzsekis marcona figura nagy svunggal közelített felém, gondoltam is most kapunk az arcunkra, mert mi jogon játszunk tingli-tanglit a rock bulijukon, ahová ők csép hadarni jöttek volna, erre azt mondja a fülembe: „A Zsuzsi mozogot játsszátok már el még egyszer.”, ami történetesen a legtingli-tanglibb mind közül J. Ha valamire számítottunk, az nem ez volt.

Milyen egyéb terveitek vannak az idei évre? Turné, koncertek, esetleg videoklip… Mire számíthatnak idén a rajongóitok?

 Igazából mi számítunk rajongókra J. Terv az van bőven. Jelenleg az R33 tehetségkutatójára készülünk, de most főleg új dalokon dolgozunk, hogy legalább egy jó másfél órás repertoárunk legyen, amiből válogathatunk. Ha legalább 2 nótával elkészülünk, akkor nekiállunk koncertek után kajtatni. Szeretnénk minél több helyre eljutni. Videoklipet is tervezünk, méghozzá az említett Zsuzsi mozog számunkhoz. Semmi komolyra nem kell számítani. Kölcsönkért HD kamera előtt fogunk babázniJ. Pályáztunk a Cinemate klipversenyére is, mert az egyik számra van egy egész korrekt ötletem, csak magunk nem biztos, hogy nézhető végeredményt tudnánk produkálni.

 Milyennek látjátok a magyar zenekarokat a külföldiekhez képest? A magyarok is vannak olyan jók?

 Mindenképp. Sok magyar kedvencünk is van és sokan minőségben le is körözik a külföldi „riválisaikat”. Csak hát míg odakint (odakint=USA) a legnévtelenebb banda is minőségi videókat készít stábbal, rádiókban kap helyet, turnékra hívják nagy zenekarok elé, addig itthon mindenki szarik az undergroundra. Míg kint a sok pop, mellett is vígan van tere a rockzenét, vagy a miénkhez hasonló alternatívabb muzsikát játszó zenekaroknak, addig Magyarországon nincs. SzabóZ féle pénzcsinálók uralnak mindent, akik szépen lassan lelakják a zenei palettánkat. Próbálják teljesen kiszorítani az olyan zenét amivel munka van. Oda próbálják terelni a következő generációt, ahol azok a legkisebb eséllyel találkoznak olyan előadókkal, akik a zene szeretete miatt teszik a dolgukat. Az a fontos, hogy a saját bábjaikat az éppen trendi ruhákba öltöztessék, hogy a hülyegyerek aztán megvegye, és 2 hét múlva odalökje a molyoknak, mert a következő csimpánzon már más ruci csillog. Zene meg nem is kell alá, az ember véletlen rákönyököl a billentyűzetre és ezt loopolva kész egy alap. Gondolkodni még csak a legkisebb mértékben sem szabad. Szövegben meg ismételjük kánonba, hogy party, szeretlek, bébé, party, napszemcsi, burkoltkúrásrafelhívás , party. Az a szerencse, hogy van nekünk ez az internet, amihez már szinte mindenkinek van hozzáférése, és ez az a csatorna, ahol egy magunkfajta zenekar érvényesülni tud. Csak és kizárólag Itt tudja megosztani az emberekkel, azt amit alkot. Vagy felfigyelnek rá, vagy nem. Hiába van rengeteg nagyon tehetséges, és figyelemreméltó zenekar itthon, akik simán leiskoláznak bármilyen külföldi sztárbandát, ha nem kapja meg a terét, a nyilvánosságát, elvész úgy, hogy 500 ember ismerte, és feleennyi bánkódik amiatt, hogy feloszlott.

Mennyire tartjátok fontosnak a zenekar vizuális megjelenését (fotók, klipek, koncertes jelmezek/díszletek, kellékek)?

 A mi esetünkben fontos. Instrumentális zene lévén, koncerteken esélyes, hogy ének nélkül, sok ember elveszti az érdeklődést az előadás felénél. Érthető, mert aki nem zenél, vagy közömbös neki az ilyen muzsika, az 3 fickót lát akik egyhelyben állva nyöszörögtetik a hangszereiket. Mivel nagyrészt rock bulikban, kocsmakoncerteket adva tudunk csak érvényesülni, a közönség java része ilyen emberekből áll. Várják mikor lesz vége ennek a maguk sem tudják minek, hogy aztán lehessen a hajat rázni. Pont ilyen okokból (meg mert szerintünk is faszaJ) vetítéssel együtt szoktunk fellépni. Minden nótához van valami kis videó, vagy csak változó, pulzáló formák és színek, amik vizuális élménnyel kötik össze a hallott zenét. Így már teljesen más élményt nyújt egy koncert, még annak is aki az első lágyabb akkord után sarkon fordulna. Sörrel a kézben végigállják/ülik a koncertet és egy kellemes élményben lesz részük, ami után csak a sörtől lesz keserű a szájíz. Így maga a zene is eljut ahhoz is aki egyébként magasról tojna rá, mit bohóckodik az a három odafönt. Annak akinek ráadásul tetszik is amit játszunk egy pluszt ad az élményhez.

Lassan nagypapa korba lép a rockzene első generációja,pl. a Motörhead-es Lemmy ebben az decemberben 66 éves lett, a rock / metal tehát egyáltalán nem kizárólag a fiatalok zenéje. El tudjátok képzelni hogy ilyen korban még ti is nyomjátok és nyüstölitek a hangszert?

 Elképzelni persze hogy el tudjuk, ám a valóság biztosan mást tartogat. Amíg a pénz itthon politikusok kerti medencéjére megy, nem pedig a dolgozók zsebébe, addig sajnos az ember nem tud tartósan olyan dologgal foglalkozni ami inkább viszi a pénzt mint termeli. Egy befutott, jól megfizetett zenekar biztosan fenn tud maradni sokáig, de aki minimálbérből nevel gyereket, az egy idő után úgyis döntés elé kerül. Zenekar, munka, család…sajnos nem mindig fér el egymás mellett.